
Minden gyerek másképp viseli a külvilág ingereit. Van, akit egy zsúfolt bevásárlóközpont vagy egy hangos családi ebéd teljesen kimerít, és utána órákig nyűgös. Más éppen ellenkezőleg: folyton mozogna, mindent megfogna, és nehezen marad egy helyben. A kettő nagyon különbözőnek tűnik, mégis mindkettőnek jól jöhet egy saját hely, ahol ő szabályozhatja, mennyi inger éri.
Az érzékenyebb gyerek
Az érzékenyebb gyerek gyakran maga keres búvóhelyet. Bebújik az asztal alá, a függöny mögé, beül a szekrény aljába. Ez természetes igény. A szűk, körülzárt térben kevesebb a látnivaló és a zaj, és a gyerek úgy érzi, ő irányít.
Egy kartonházikó vagy indián sátor kijelöl erre egy állandó helyet. Néhány dolog segít, hogy valóban pihenőhely legyen:
- A kuckó a lakás csendesebb részére kerüljön, ne a tévé mellé vagy az előszobába.
- Belül maradjon egyszerű. Egy takaró, egy párna és egy-két kedvenc tárgy elég.
- Legyen szabály, hogy aki bent van, azt nem kell kicsalogatni. Ha a gyerek bebújik, azzal jelzi, hogy most nyugalomra van szüksége.
- Ne használd büntetésre. A kuckó menedék, nem „gondolkodósarok”.
A mozgékony gyerek
A pörgős gyereknek nehéz egy kis lap fölött ülve színezni. Egy nagy kartonfelület egészen más. Térdelhet, állhat, körbejárhatja, nyújtózkodhat a felső részekért. Az egész testével dolgozik, és közben mégis egy dologra figyel.
Ezeket érdemes kipróbálni:
- Fessen állva, a ház fala mellett. Vastag, jól fogható filctollal könnyebb, mint vékony ceruzával.
- Kapjon „munkát” az összerakásnál: ő hordja oda az elemeket, ő nyomja helyre a tetőt.
- Dolgozzatok rövid szakaszokban. Tíz perc festés, aztán egy kör a lakásban, aztán vissza.
Sok mozgékony gyereknek a kuckó később nyugvóponttá válik. Miután kitombolta magát, jólesik bebújnia egy zárt helyre.
Tapintás, hang, anyag
A karton érdes, kicsit enged a nyomásnak, a filctoll sercegve fut rajta. Ezek apróságok, de olyan érzékszervi élményt adnak, ami egy sima kijelzőből hiányzik. Sok gyerek kifejezetten élvezi, hogy a keze nyomán látványosan változik valami.
Az érzékenyebb gyerekeknél érdemes a kuckó belsejét is ennek megfelelően alakítani. Van, akinek a puha, nehezebb takaró esik jól, másnak a teljes sötétség, és van, aki inkább egy kis lámpát szeretne. Nem kell kitalálnod helyette, kérdezd meg, vagy figyeld meg, mit választ magától.
Mire képes egy kuckó, és mire nem?
Fontos tisztán látni, hogy egy kartonkuckó játék, nem terápiás eszköz. Segíthet abban, hogy a gyereknek legyen otthon egy biztonságos pihenőhelye, és sok családban tényleg megkönnyíti a nehezebb délutánokat. Ha viszont úgy látod, hogy a gyerek ingerérzékenysége vagy figyelmi nehézségei megnehezítik a mindennapjait, beszélj szakemberrel is, például a gyerekorvossal, a védőnővel vagy egy fejlesztőpedagógussal.
Közös szoba, két természet
Ha egy érzékenyebb és egy pörgősebb testvér osztozik egy szobán, a kuckó különösen hasznos lehet. Az egyik visszavonulhat, a másik közben kint játszik. Érdemes világosan megbeszélni, hogy a kuckóba csak meghívásra lehet belépni. Az érzékenyebb gyereknek ez nyugalmat ad, a mozgékonyabbnak pedig egy világos határt, amihez tarthatja magát.
Minden gyereknek jól jön egy hely, ami csak az övé. Lehet ez egy sarok a szobában, egy sátor vagy egy kifestett kartonház.


