Fantázia a képernyők korában

A mai gyerekek olyan eszközök között nőnek fel, amelyekről húsz éve még nem is álmodtunk. A fejlődésük alapjai viszont nem változtak. Ugyanúgy szükségük van arra, hogy kézbe vegyenek dolgokat, építsenek, elrontsák, újrakezdjék, és hogy kitaláljanak valamit a semmiből.

Ez a cikk nem a képernyők ellen szól. Inkább arról, hogyan marad mellettük hely a szabad játéknak.

Mit gyakorol a gyerek, amikor játszik?

A pszichológia végrehajtó funkcióknak hívja azokat a képességeket, amelyekkel tervezünk, fejben tartunk dolgokat, és visszafogjuk magunkat, ha kell. Ezek nagyrészt gyerekkorban fejlődnek, és a szerepjáték jó gyakorlóterep hozzájuk.

Figyeld meg, mi történik egy boltosdi közben. A gyereknek emlékeznie kell, mi a szerepe, ki mit kért, és mennyibe kerül a fagyi. Ha a testvére új szabályt talál ki, alkalmazkodnia kell hozzá. Ha vásárló helyett eladó akar lenni, ki kell várnia a sorát. Mindez játék, és közben pont azt gyakorolja, amire később az iskolában is szüksége lesz.

A szabad játék értéke

Vekerdy Tamás sokszor írt és beszélt arról, hogy a gyereknek szüksége van irányítás nélküli, szabad játékra, amelyben ő találja ki a szabályokat. Ez ma talán még fontosabb, mert a digitális játékok nagy része előre megírt pályán vezeti végig a gyereket.

A szabad játékhoz nem kell drága vagy bonyolult eszköz. Egy takaró két szék között, egy kartondoboz vagy egy fakanál és egy lábas is megteszi. A lényeg, hogy a gyerek döntse el, mi ez a tárgy, mi a játék célja, és mikor van vége.

Lassú játék

Egy nagyobb kartonjáték, például egy vár vagy egy űrhajó, nem készül el egyetlen délután alatt. Ma összerakjátok, holnap kifestitek az egyik oldalát, a hétvégén a belsejét. Ezt a lassúságot érdemes előnynek tekinteni.

A napokig tartó projektekből a gyerek megtanulja, hogy egy munka akkor is folytatódhat, ha most abbahagyja. Visszatérhet hozzá, és ott veheti fel a fonalat, ahol tegnap letette. A rövid videók és gyors jutalmak mellett ez ritka tapasztalat.

Mi a szülő dolga?

Nem az, hogy folyamatosan szórakoztassa a gyereket. Inkább az, hogy legyen otthon olyan hely és olyan tárgy, ami játékra hív, és hogy jusson rá idő. Az unalom is ennek része. Egy gyerek, aki tíz percig unatkozik, sokszor éppen a tizenegyedik percben talál ki valamit.

Néhány gyakorlati ötlet:

  • Legyen egy sarok, ahol a játék ott maradhat, ahol abbahagyták. Ha minden este mindent el kell pakolni, nehezebb folytatni.
  • Tegyetek ki filcet, papírt és ragasztószalagot olyan helyre, ahol a gyerek eléri.
  • Ha bevon a játékba, menj bele, de hagyd, hogy ő vezesse.
  • Ne javítsd ki a „rossz” színeket. A lila ló teljesen rendben van.

Ha elromlik valami

A kartonépítmények néha eldőlnek, beszakad egy fül, félresikerül egy rajz. Ezek a pillanatok sokat tanítanak, ha a felnőtt nem csinál belőlük drámát. Egy „Megnézzük, hogyan lehetne megjavítani?”, egy darab ragasztószalag és pár perc, és a gyerek megtanulja, hogy a dolgok helyrehozhatók.

A technológia változik, és a gyerekeink jól el fognak boldogulni vele. A képzelőerejük viszont csak akkor fejlődik, ha van rá idejük és helyük. Ezt otthon meg tudjuk adni nekik.